Rögtön indulnánk terepezni az új Dacia Dusterrel. És nem is kellene érte olyan sokat bevállalni

A Duster a tipikus példája annak, hogy azt kapod, amiért fizettél. A hárommilliós belépőárért légkondi nélküli, de jól használható SUV kapható, kicsivel többért pedig már érintős-navis, 17-colos könnyűfém felnin gördülő divatos járgány is beállítható a ház elé.

Iskolapéldája a Dacia annak, hogy kicsi igyekezettel és odafigyeléssel mekkora élvezeti termék készíthető ex-szocialista márka nyomán. Mert hogy ennek a Daciának a régiekhez már semmi köze, azt fölösleges magyarázni, Németország nyugati felében meg nem is kell. (Kedves Lada! Lehet ezt így is csinálni). Ezért simán elhisszük, hogy a Dacia Sandero valóban piacvezető a magánvásárlók körében Európában, és nem csak valami mágia csavarta meg a számokat.

2004-től a Renault a Dacia ura, a darabszámok pedig szépen szaladnak. Az SUV-divathullámra ragyogó érzékkel mozdul rá a Duster, ami idéntől minden ízében megújul. Egy szépen muzsikáló modell megújítása jelenti a legnagyobb kihívást a dizájnereknek, mert úgy kell az eredetileg sikeres formát frissíteni, hogy minden ízében átjöjjön a modern szellemiség, mégse fordítsanak hátat az elődnek.

A frontrésznél gondban vagyunk, többször is neki kell futni a beazonosításnak, pedig a motorháztető, a lámpák és a légbeömlők mind több erőt sugároznak az új autónál. A hátsó traktus viszont magáért beszél, szemmel látható, hogy minden játékosságot a lámpába öltek. Elismerésünk, tényleg pofás az új lámpatest, ami ezentúl több Dacián is vissza fog köszönni.